Az alábbiak egy olyan munkafüzet felépítését mutatják be, amelyet időről időre frissítünk az aktuális adatokkal, és azt várjuk tőle, hogy a naprakész információkat standard formában megbízhatóan mutassa be, frissítése egyszerű és felhasználóbarát legyen.

A funkciók elkülönítése

A legfontosabb alapelv, hogy az munkafüzetben szereplő, egymásra épülő funkciók külön munkalapfülön helyezkedjenek el. Egy tipikus munkafüzetben általában a következő funkciók vannak:

Adatforrás

Ez az a terület, ahol az összes számításhoz szükséges forrásadat megjelenik -- ezekkel végezzük majd a számításokat. Az adatforrás lehet manuális beírt adatsor, külső munkafüzet, vagy külső adatbázis lekérdezése. Ha többféle adatforrás is szerepel, mindenképpen külön munkalapon helyezzük el, és természetesen érdemes beszélő nevet adni a fülnek. A "data", "datasource", "adatok", "odbcqry" nevek azonosíthatják ezeket a füleket.

Rendkívül fontos alapelvek, hogy ezek a táblázatok homogének legyenek -- egy lapon egyféle adatsor szerepeljen; ne legyenek benne üres sorok -- vagyis legyen legalább egy oszlop, amelynek minden sora tartalmaz adatot; egy oszlop egyféle adatot tartalmazzon (szöveg, szám, dátum stb.). Ezt a táblát a legtöbb esetben a véletlen módosítás elekerülése végett érdemes elrejteni illetve védelemmel ellátni.

Beállítások

Nemegyszer használunk olyan paramétereket, amelyekre a számítások során valamelyik képlet hivatkozik, és ha ritkán is, de változhatnak, és emiatt nem célszerű közvetlenül a képletbe beírni. Ilyen lehet egy értékesítési statisztikánál a naptári időszak megadása, vagy egy területi paraméter (pl. megye) megadása. Ezeket a paraméterek -- különösen, ha több van belőle és esetleg el is akarjuk majd rejteni a felhasználó elől -- célszerű egy külön lapon tartani. Rendszerint a fantáziadús "admin" nevet szoktam alkalmazni.

Számítások

Ez az a terület, ahol a nyers adatok feldolgozása történik, az adatforrásra és a beállításokra hivatkozó képletek segítségével. Ha több ilyen található, célszerű az elnevezésben a beszélő név alkalmazása.

Ezek a lapok végzik el munkafüzetünk érdemi munkáját, vagyis feldolgozzák a nyers adatokat és kiszámítják azokat a származtatott információkat, amelyeket a felhasználóval meg akarunk osztani. Komplikáltabb számítások esetén több ilyen munkalap is lehet, amelyek akár az adatforrásra, akár egymásra is hivatkozhatnak. A számítások lapja(i) "üzemi terület", ahová nem érdemes beengedni a felhasználót, az elrejtés és védelem itt is indokolt.

Publikus felületek

A felhasználónak szánt terület, ahol a számítások végeredménye kerül. Ennek a felületnek a célja az adatok prezentálása, tehát kialakításánál előtérbe kell helyezni a vizuális szempontokat. Itt van helye a formázási tudomány megcsillogtatásának. Természetesen a lapfül neve legyen rövid, de kifejező, ha több ilyen fül is van, akár színezhetjük is.

A publikus felületen elhelyezhetünk diagramot is, bár ezt csak akkor javaslom, ha kevés adatot tartalmazó, viszonylag egyszerű diagramunk van -- egyébként érdemes külön diagramfülön elhelyezni.

Bizonyos esetekben interaktív elemeket is elhelyezhetünk, pl. választási lehetőségeket kínálhatunk fel a felhasználónak rendezésre, szűrésre. Ezekre az igényekre jól megfelelnek az egyes űrlap elemek (listák, választókapcsolók stb.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.